…amikor a KÖSZÖNÖM nem csak egy szófordulat…

Te mondtál ma valamiért köszönetet? Talán nem is gondolnád, hogy mennyire fontos ez…! 

Oké, az is ide tartozhat, hogy a kávézóban megköszönöd a kedves felszolgálást, vagy hogy épp kinyitották az ajtót előtted, de most nem erre gondolok. Nem az udvariaskodó köszönetre, hanem a szívből jövőre. Olyan helyzetekre, esetekre, amelyek megérdemlik a hála kinyílvánítását. Mert valóban fontosak.

A köszönet leghatásosabb formája, ha szóban hangzik el, hiszen ezzel másokat is bevonunk a mi kis ” hála- piramisunkba”. De nagy értéke van akkor is, ha csak magunkban hangzik el, ha csak magunkban mondjuk ki. Csak próbáld ki! Mióta tudatosan odafigyelek a hála gyakorlására és köszönetet mondok, megváltozott az életem. Erről nem sokára egy hosszabb blogban mesélek majd. 

Viszont ezt rendszeresen kell csinálni. Hogy miért?

Hogy tudatosítsd melyek az igazán lényeges és fontos dolgok az életedben, amelyek mindennap megérdemlik a ” köszönöm” szócskát. A Te életedben mik ezek a dolgok?

Az én életembe is időbe telt, mire tudatosan megtaláltam a helyét a rendszeres belső köszöngetésnek. Ma már természetes, sőt automatikus. És nagyon hasznos. Jobb lesz tőle a kedvem, megnő az energiaszintem, a kisugárzásom, ki hogy hívja…. Esténként lefekvéskor, mikor becsukom a szemem mindenért hálát adok!  Tudatosítja bennem, hogy nem én vagyok a világ közepe, nem jár alanyi jogon, hálásnak kell lenni, hogy rengeteg sok dolog közül valamelyik a megfelelő helyen és időben éppen az én igényeimet szolgálja.

Lenyűgöző ez a kaotikus rendezettség.

Én köszönetet mondok, ha egy borús reggel után kisüt nap, ha éppen előttem állnak ki a parkolóból és van helyem, egy vacsoráért a csajokkal ( pont kedden lesz megint 🙂 ), a bevételért amiért keményen megdolgoztam, esetleg a potyapénzért, amire nem számítottam. A céljaimhoz vezető út egy-egy állomásának pipálásáért, a reggeli készülődés, rohanás közben a lányaim hisztieiért….. és sokszor csak úgy azért, hogy éppen milyen klassz az adott pillanat. 

Először sokaknak kicsit  fura lehet ez a szemléletmód, de hidd el, jó irányba változtatja a tudatodat. A hála fogalomkörét nem kell mindjárt a buddhisták felkapott, ” nyavajájaként” felfogni. Ők ezt hivatásszerűen gyakorolják a nap 24 órájában. Neked viszont elég napi 1 perc! 

Neked mik voltak a napod örömteli dolgai? 

Ha nem akarod, mert túl időigényes, túl sok, túl terhes, akkor nem kell naponta többször mindenféle dologért hálásnak lenned. Ebben az esetben reggel vagy este szánj rá pár percet, hogy végiggondolod a nap eseményeit és néhány pozitívabb dolog vagy helyzet miatt elrebegsz magadban egy köszönöm-öt! Idővel ez úgyis elmélyül. Vagy nem… 🙂 

Ha nem tudod hirtelen, hogy mi az ami megér egy gondolatban elrebegett „köszi”-t, akkor adok pár tippet:

 – egy tökéletesen elkészített kaja

– a párod vagy gyerkőcöd szuszogása, amikor alszik,

– az összegyűjtött pénzed minden egyes újabb darabja

– amikor azt hiszed, hogy lecsúsztál valamiről, aztán kiderül, hogy mégsem

– a kedvenc könyved

– 10 perc én idő

……. hogy éppen jó helyen voltál, jó időben

Mi a Te köszönetgyanús helyzeted?

Ha találsz olyan helyzeteket az életedben, nap, mint nap, amik csak egy pillanatra is örömmel töltenek el, mondj egy köszi-t! Ne vedd természetesnek, hogy neked ez jár, hanem azt vedd észre, hogy Te most ki lettél tüntetve egy csepp jóval. És ez klassz érzés….. miért ne figyelnél ezekre tudatosan? A köszönet megélése ráadásul generálja is a további ilyen helyzeteket! 

Köszik-re fel! 

ölelés, Kriszti